Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Médiasztár verseny Médiasztár-szemmel

2010.03.26

Idén március 23-a egy keddi napra esett. Nem tudom miért, de éreztem, hogy különleges lesz számomra. Ébredés után az első pillantásom a kivasalt ünneplő ruhámra esett, és ekkor bevillant: Ó, jaj, ma Médiasztár. Felkapdostam ruháimat, gyors reggeli, fogmosi, cipő, kabát, vita anyukával, hogy kell-e tolltartó (kellett volna, de otthon maradt!) és usgyi a gútai magániskolába, a verseny helyszínére. Na eddig voltam nagy hős, bevallom, ott tüstént nyúllá váltam. Mindenki olyan okosnak és komolynak nézett ki, a megnyitó alatt sem mocorogtak. Lehet, hogy ők is izgulnak? Mindenesetre a felnőttek kedvesen köszöntöttek és biztattak minket. Mindenféle fontos ember, igazgató, polgármester, parlamenti képviselő próbált minket meggyőzni arról, hogy milyen okosak vagyunk és hogy gyönyörű dolog ilyen rangos versenyen részt venni. Megtudtuk, hogy nagyon sokan, majdnem százan versenyeztek azért, hogy ezen a napon megküzdjenek a Médiasztár címért. Az Oszlopgaléria, ahol a megnyitó folyt, akkor már tele volt újságíróval meg tévésekkel. Nem igazán szeretek szerepelni, ezért próbáltam elbujdosni, de megleltek. Nem úszhattam meg, és válaszolnom kellett néhány kérdésre. Mire végre elkezdődött a verseny, alig hallottam az izgalomtól. Szerencsére a zsűri kedves volt velünk, a feladatok pedig nagyon-nagyon ötletesek és szórakoztatóak.  Az első fordulóban újságot kellett szerkesztenünk. Mindenki húzott egy borítékot, benne egy előre megadott téma címe lapult. Járt hozzá egy másik boríték is a témához kapcsolódó segédanyaggal. Nekem környezetvédelmi témával foglalkozó újságot kellett szerkesztenem. Testhezálló feladatnak éreztem, a zsűri pedig jókat derült azon, milyen behatóan foglalkoztam a globális problémával: hogyan választ párt magának a vörös róka. A második feladat elolvasásakor már nem voltam ilyen virgonc. Öt össze nem illő szóból (gondoskodó, pokolbéli, műszálas, lendületes, leforrázza) kellett apróhirdetést írnunk. Rövid gondolkodás után a nagyanyámat cseréltem el (bocs, mami!), persze csak írásban. A zsűri írásomat a következő szavakkal illette: „Nem lennék a nagyanyád.” És ezen is kacagott mindenki. A harmadik feladatnál már megbátorodtam. Persze el kell mondanom, hogy jobb témát nem is kaphattunk volna. Egy könyvismertetőt kellett írnunk. Karl May Winnetouját választottam, elsősorban azért, mert ez az egyik kedvenc olvasmányom, meg a suliújságban is írtam már hasonlót. Miután felolvastuk műveinket, még körbevezettek minket az iskolában. Megnéztük a kozmetikai szalont, a grafikusok műtermét, bekukucskáltunk a vitrázsműhelybe és meglestük, hogyan dolgoznak a diákok a tűzzománcos műhelyben. Később rájöttem, hogy igazi kincsek készülnek itt. Az eredményhirdetés előtt még megebédeltünk, aztán gyülekeztünk az Oszlopgalériában és vártuk az eredményhirdetést. Jómagam az esélytelenek nyugalmával szemlélődtem, gyönyörködtem a rengeteg meseszép tárgyban, amit az iskola diákjai készítettek. Szenvedtem is, mert csípett a harisnyanadrág, amit az anyukám rámparancsolt, de próbáltam jól viselkedni. Egyszer csak elhangzott a nevem és nem hittem a fülemnek. Csak amikor Icu néni mosolygós arcát megláttam, hittem el, hogy valóban engem szólítanak. Utána már csak vigyorogtam én is, mint az olajosganci, és csak pakolták a kezembe a sok-sok ajándékot. Mikor már a kezemben volt az emlékplakett, nyakamban a csodálatos tűzzománc nyakék és mindenki gratulált, mertem csak elhinni, hogy ez megtörténhetett. Olyan jól esett, hogy a többi versenyző is gratulált, én pedig nagyon tudtam örülni Skerlecz Orsi és Saróka Liliána sikerének is. Hiszen sokkal jobb így, hogy minden kategóriának lett Médiasztárja! Nagyon szurkoltam, hogy nyerjen a suliújságunk, a Szittyakürt is, de sajnos idén ez nem sikerült.  Még gyorsan megpusziltam Cseri Icu nénit, aki ezt az egész versenyt megálmodta és létrehozta, meg is ígértem neki, hogy számíthat rám a médiatáborban. Az abszolút fődíj számomra mégis az volt, amikor kedves zsűritagom Cs. Liszka Györgyi meghívott a Vasárnap szerkesztőségébe, hogy elleshessem az újságkészítés minden fortélyát. Hahó, Györgyi néni…. jövök!!!!

Forró Réka Dorina