Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sítúra 2017

2017.01.30

Nagy izgalommal készültünk a kirándulásra, hiszen előre sejtettük, hogy nem mindennapi élményekben részesülünk majd. Már otthon osztottunk-szoroztunk, hogy ki kivel ül a buszban, kivel kerül majd egy szobába. Tudakolództunk, vajon ki mennyire profi síelő, hiszen senki sem szeretett volna a legesetlenebbnek tűnni.

A nagy nap reggelén, kísérő tanárainknak – Mahor Katalin és Hajdók Istvánnak – bizony nem kevés energiájukba került, mire mindnyájunkat (és az összes csomagunkat) felrakták a buszra. Aztán már csak néhány megnyugtató szó a szülőknek (hidd el anya, tudok viselkedni, nem hagyom el a kesztyűmet, ugyanis hozzávarrtad a kabátomhoz és ígérem, majdnem minden nap mosok fogat, de sajnos a fésűt otthon felejtettem, ellenben etesd a kutyát légyszi…) és irány a hegyekbe!

Az izgalmakkal teli út után még mindig lelkesen és várakozással telve megérkeztünk a festői környezetben fekvő kokavai síparadicsomba. Páran közülünk már voltak itt korábban is természetiskolában, vagy az előző évek valamelyikében síelni, de mindnyájunkat lenyűgözött a havas erdők, lejtők látványa.

A szobaelosztás és kipakolás izgalmai után az első komoly megmérettetés várt ránk - mindenki kiválaszthatta a méretének megfelelő sífelszerelést.  Sícuccainkban gyönyörködve máris profinak érezhettük magunkat – és ekkor még nem is síeltünk! De hamarosan erre is sor került. Tanáraink csoportokra osztottak minket sítudásunk alapján, így a továbbiakban ki-ki a profik, a nagymenők és a bajnokok csapatában bontakoztathatta ki nem mindennapi képességeit.

 Az elkövetkező öt nap alatt elsajátíthattuk a síelés alapjait, estünk-keltünk de mindenek előtt remekül szórakoztunk. Reggel kilenctől délután négyig a sípályán voltunk, kihasználtunk minden percet a sportolásra. Még az ebédet is a terepre hozták utánunk. Tanáraink rengeteget foglalkoztak velünk, segítettek, irányítottak minket.

Ha esetleg valaki azt gondolná, hogy a nap hátralévő részét pihenéssel töltöttük, ki kell, hogy ábrándítsam. A bőséges vacsora után egészen takarodóig (sőt, gyakran azon túl is) társasjátékoztunk, vetélkedtünk, táncoltunk. Sajnos csapatunk egy része egy kisebb vírusfertőzésen esett át, amit még otthonról hoztak, így pár napra kényszerpihenőre voltak ítélve, de az utolsó napra mindenki összeszedte magát és részt vehetett a nagy alpesi sí lesiklóversenyben, ahol csapatban és egyéniben is összemérhettük tudásunkat, ügyességünket. Ez volt a legizgalmasabb nap a héten, mert ekkor került sor egy hatalmas hócsatára, amiben a tanítóink is részt vettek, valakinek sikerült elütnie Hajdók tanító bácsit láb alól, aki persze nem neheztelt ezért, de legfőképpen mindenki nagyon büszke volt magára, mert teljesítette a hét elején kitűzött célt – lecsúszott szlalomozva a szédítő lejtőn!

Az idei síkirándulásnak csupán egyetlen hibája volt - túlságosan hamar véget ért. Sokan már most tudjuk, jövőre mindenképpen visszamegyünk!

 

 

 

dsc02164.jpg

dsc02168.jpg